SHARING KNOWLEDGE - CONNECTING PEOPLE - TACKLING CHALLENGES

Pettyesszárnyú muslicával kapcsolatos kutatások az MTA ATK Növényvédelmi Intézetében

A pettyesszárnyú muslica világszerte terjedőben lévő gyümölcskártevő. A fajt 2012-ben észlelték először hazánkban, 2014-ben már az ország egész területéről kimutatható volt, és kártételéről is beszámoltak. Az MTA vizsgálatainak egyik célja új, a korábban alkalmazottaknál szelektívebb és az áttelelést követő időszakban azoknál hatékonyabb csalogatóanyagok kifejlesztése.

A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii, Matsumura 1931) dél-kelet ázsiai eredetű inváziós gyümölcskártevő, mely 2008 óta intenzíven terjed Európában és Észak-Amerikában. A faj a megjelenését követő néhány éven belül jelentős károkat okozott számos régióban, különféle vékonyhéjú gyümölcsökben (pl.: szamóca, meggy, cseresznye, áfonya, málna, szeder). A pettyesszárnyú muslica veszélyessége abból adódik, hogy a sérült, romló gyümölcsökbe tojást rakó őshonos muslicafajokkal ellentétben a nőstények kemény, fűrészes tojócsövükkel gyakran az ép, egészséges gyümölcsökbe helyezik tojásaikat, és a furkáló lárvák ezeknek a gyors romlását idézik elő.

2014-ben a faj már az ország egész területén tömegesen fogható volt, gyümölcsösökben és természetes élőhelyeken egyaránt. Jelentős gazdasági kárt Magyarországon először 2016-ban okozott, elsősorban szederben, sarjon termő őszi málnában, valamint bodzában.

A vizsgálatok eddigi eredményei alapján elmondható, hogy a faj kártételi kockázatát az időjárási tényezők közül hazánkban leginkább a nyári hónapok csapadékmennyisége befolyásolja. Száraz meleg nyarakon a többnemzedékes faj augusztus második felében kezd felszaporodni az ültetvényekben, és csak gyümölcsszezon végére, októberre ér el gazdaságilag jelentős egyedsűrűséget. 2018-ban a csapadékos június eredményeképpen a korábbi éveknél korábban, június végére megjelentek a rovarok a csapdákban, és július közepére a szeder már több régióban (Zala, Somogy, Nógrád) fertőzött volt.

Vizsgálataink megmutatták, hogy bár a pettyesszárnyú muslica vörösboros almaecettel végzett csapdázással nagy számban fogható, a kártétel és muslicák jelenléte között nem mindig egyértelmű az összefüggés. A meggy- és cseresznyeültetvényekben például hazánkban a gyümölcs betakarítása után jelenik meg a kártevő, így kártételt nem okoz, valószínűleg az üdébb klímát keresve migrál az ültetvényekbe. Szederben és málnában július-augusztusban csapdánkénti néhány  egyed fogása mellett már jelentős bogyófertőzöttség lehet, ugyanakkor az őszi hónapokban a jelentős csapdafogások ellenére is lecsökken a bogyók fertőzöttsége a telelés előtt már tojást nem rakó téli alakok megjelenése miatt. Hazai szőlőfajtákon végzett kineveléses vizsgálataink és kísérletes tesztjeink megerősítették azt a nemzetközi tapasztalatot, az egészséges szőlőszemekbe a pettyesszárnyú muslica jellemzően nem képes tojást rakni, így szőlőben a kártevő csak az őshonos muslicafajokhoz hasonló másodlagos kártételt okoz.

A folyamatban lévő elektrofiziológiai vizsgálatok során a pettyesszárnyú muslica perifériális szaglásában keresünk különbségeket a téli és a nyári alak között. A két alak számára alapvetően eltérőek a szezonálisan elérhető táplálékforrások és tojásrakásra alkalmas helyek. Ezek felkutatásában többnyire illékony vegyületek játszanak szerepet, melyeket a muslica a csápján lévő szaglószőrök segítségével érzékel. Az összehasonlító elektrofiziológiai vizsgálatok segíthetnek fényt deríteni a téli alak táplálkozási szokásaira, telelési magatartására és a tavaszi, nyár eleji gyümölcsszegény időszakban preferált tojásrakó hely választásra.

Kutatásunk eredményei remélhetőleg hozzájárulnak e hazánkban mára végérvényesen megtelepedett inváziós faj elleni védekezésre történő hatékonyabb felkészüléshez.

Kiss Balázs, tudományos főmunkatárs

MTA ATK Növényvédelmi Intézet

A projektről bővebben a Forrásban jelölt linken olvashat.

Forrás: http://novi.agrar.mta.hu/hu/projekt_otka_k119844